Két probléma megoldása egy lépésben

A bőrgyártás emlék marad

Sokáig vezető iparág volt Magyarországon a bőrgyártás. Ma már sehol nem működik gyártás az országban, csak kisebb manufaktúrákban végeznek hasonló feladatokat. A pécsi bőrgyár 2009 márciusában zárt be, a simontornyai még 1997-ben. A pécsi bőrgyár területileg nagyobb volt, ám Simontornya készítette a minőségi (finom) bőröket, és a szőrméket. Sőt a 80-as években a Tolna megyei városból még gyártási maradékot is vittek Pécsre.

A pécsi bőrgyár területén még ott vannak a hulladékok.

A pécsi bőrgyár területén még nem történt kármentesítés. Ugyan a kisebb, eladott részeken volt már ilyen, de a gyár teljes kármentesítése még nem kezdődött el. Viszont a pécsieknek működött saját lerakójuk, nem úgy, mint Simontornyán. A Tolna megyei városból a hulladékokat most a Simontornya 2009 Konzorcium a Ntirokémia zrt. megbízásából a garéi hulladéklerakóba szállította.

Veszélyes hulladék nem került Simontornyáról Garéba

A garéiak számára azért volt előnyös a szállítás, mert ezzel a nem veszélyes hulladékkal a tároló megtelt. Ezért ennek a munkának a végeztével a lerakót lezárták, így több hulladék már nem kerül ide. Továbbá a szigetelt medencéket sem lehetett addig lezárni, ameddig nem teltek meg hulladékkal. Az átvevő hely a bezárás után a területet még minimum 30 éven át figyelemmel kíséri, és rendben tartja.

A pécsi bőrgyár története

A gyárat 1762-ben alapították: az egyik legnagyobb múltú magyar vállalatot a rendszerváltás után, 1993-ban alakították részvénytársasággá, azonban 1996-ben felszámolták. De ennek ellenére sikerült megőrizni a működőképességét: a reorganizáció után kisebb kapacitással, de folytatta a termelést.
A belvárosi részén fekvő gyárépület korszerűtlen volt, és egyre sürgetőbbé vált a környezetvédelmi átalakítása is, így nem meglepő, hogy nem lehetett gazdaságosan fenntartani. A kulcsfontosságú megrendelő pécsi kesztyűgyártás szükségletének csökkenése és a hatalmas üzem költségei mellett már képtelen volt profitot termelni.
Felmerült a bőrgyár áttelepítés akár másik megyébe is, de a több milliárdos beruházáshoz szükséges önköltséget annak ellenére nem sikerült előteremteni, hogy a társaság ingatlanvagyona fedezetül szolgált volna. A területre terveztek például expócentert is, de a megvalósítás elmaradt. A gyár végül két és fél évvel ezelőtt bezárta kapuit. Több százan veszítették el a munkájukat.

A gyár főbb gyártmányai

-a bélésbőr (sertés színbélés, marha- és sertéshasíték bélés), a keményáru (talpbőr és egyéb keményáru) a lábbeli felsőbőr (marhabőrből box, softy és nappa, sertés nubuk, velúr és egyéb sertés felsőbőr, marhahasíték velúr) műszaki bőr (gépszíj krupon), a rostműbőr talpbélés, a ruházati bőr (sertés nappa és velúr) és a szíjazatbőr (övbőr, húzóbőr) voltak
A Simontornyai bőrgyár története
Simontornya világhírű volt a bőrgyáráról, azonban a kétszáz éves üzem a 90-es évekre elvesztette a megrendelőit, majd 1997-ben be is zárt. Ezzel a térség egyetlen nagy munkaadója elvesztette munkaerőit, így több mint 1500 ember vált munkanélkülivé a kistérségben. A gyár területén ott maradt 150 ezer tonna veszélyes és nem veszélyes hulladék, amelynek az elszállítása minél hamarabb el kellett kezdeni. Hiszen lehetetlen volt a területet ipari parkká átalakítani, ami viszont ahhoz kellett volna, hogy újabb ipari vállalkozásokat csalogassanak a Tolna megyei kisvárosba.

 



A lap tetejére